Nehézfémek, toxinok, rovarirtók, tartósítószerek – a mai kor emberét kemikáliák veszik körül. Felmerül a kérdés: valóban méreganyagok rakódhatnak le a szervezetünkben, amelyektől jól tesszük, ha megszabadulunk? Létezik-e az alternatív gyógyászat által emlegetett „méreg-telenítés”? És ha nem, akkor segíthetjük-e máshogy szervezetünk küzdelmét a kemikáliákkal?Amikor méregtelenítésről beszélünk, egymásnak feszül az orvostudomány és az alternatív gyógyászat. Előbbi bizonyítékokat követel, de azok a méregtelenítés oldaláról nem érkeznek. Ezzel együtt a méregtelenítés fogalma beépült a közgondolkodásba, és népszerűsége szinte töretlen. A léböjtök, méregtelenítő tapaszok, diéták mind arra hivatottak, hogy valami úton-módon kihúzzák az emberből a láthatatlan mérgeket, megtisztítsák bélrendszerünket a lerakódott anyagoktól. Népszerűségük egyik oka bizonyára a mérgektől való félelmünk.

Méregtelenítő szervünk a máj, a vese, a tüdő, a verejtékmirigyek. Arra hivatottak, hogy a bejövő, szervezetünkre káros anyagokat eltávolítsák. Méregtelenítő szerveink közül ki kell emelni a máj szerepét, hiszen a „munka” oroszlánrészét végzi. Ha minden rendben a májunkkal, akkor nyugodtak lehetünk. Bonyolult enzimreakciókkal kotyvaszt egész nap, és küldi kifelé a bejutott méreganyagokat.

Mikor indokolt a szervezet támogatása?

Gond akkor merül fel, ha a rendszer szervei valamilyen betegség miatt nem tudják ellátni a feladatukat, vagy esetleg olyan mennyiségű vegyi anyag érkezik a szervezetünkbe, amivel már nem tud megküzdeni. Ez lehet alkoholfogyasztás, drogfogyasztás, vírusfertőzés, gyógyszerfogyasztás stb. következménye, ami a májműködést károsítja. Ide sorolható sok munkahelyi ártalom is, például az építőiparban nagyon sokféle káros anyagot használnak, de nem kell messzire menni: egy kis szobafestés, parkettalakkozás is tud meglepő reakciókat eredményezni. Ha a méreganyag-bevitel túl nagy, lehet, hogy mentőre lesz szükség, és akkor a toxikológián – szó szerint – méregtelenítik az embert. Ha a bevitel kisebb, akkor esetleg károsodnak a májsejtek, néhányuk el is pusztul. Ilyenkor májfunkciós vizsgálatokat végeznek, és kimutatják az enzimek működéséből, milyen a máj állapota.

Mivel a szervezet rendelkezik saját méregtelenítő mechanizmussal, ha ezt támogatjuk, akkor közvetve méregtelenítünk. Klasszikus májvédő gyógynövényünk a máriatövis. Egyedülálló tulajdonsága, hogy újraéleszti az elpusztult májsejteket. Fontos tudni azt, hogy a hatóanyaga, a szilimarin komplex vízben nem oldódik, így az ebből készült teának nagy jelentősége nincs. Fogyasztása elterjedt, de ha májsejtet akarunk éleszteni, akkor inkább standardizált máriatövis-kivonatot keressünk. Így a méregtelenítésünk közvetett úton valósul meg: a májsejt újra felépül, majd elvégzi  méregtelenítő munkáját. Ez történhet évszaktól függetlenül, télen-nyáron, éjjel-nappal.

A mostanában népszerű méregtelenítő kúrák szerves része a máriatövis, de sok emésztést segítő, anyagcsere-fokozó komponenst is tartalmaznak, amelyek hasmenést idéznek elő. Ezzel pár napig lehet tisztulni, de aranyeresek csínján bánjanak vele, ráadásul felboríthatja a bélfló­rát is.

Ha a méregtelenítő kúra összhangban van a fent leírtakkal, tehát a máj vagy a felsorolt többi szerv munkáját támogatja, akkor átvitt értelemben segíti a szervezet méregtelenítő munkáját.

Óvatosan kell kezelni azonban minden olyan módszert, amely drasztikusan, egyoldalúan megterheli a szervezetet, legyen ez diéta vagy valamilyen lé fogyasztása. Azontúl, hogy felesleges pénzkidobás, még ártalmas is. Akik valamilyen alapbetegséggel küzdenek, különösen figyeljenek oda, hogy milyen kúrát kezdenek.

Indokolt a szkepszis: a hétköznapi „méregtelenítés” egy élettanilag nehezen értelmezhető folyamat. Azért ráncolja az orvos a szemöldökét, ha valaki méregtelenítő kúrát tervez, mert utána a mellékhatásokat majd neki kell kezelni. Ám saját méregtelenítő szerveink külső támogatása hasznos dolog, történjen az akár az egészséges életmód részeként (szauna) vagy egy esetlegesen kimutatható májkárosodás esetén (máriatövis).

Máriatövis levél
Pannonhalmi Gyógynövénykert
Fotó: Nádor-Virág Anikó

A méregtelenítés története

 A test méregtelenítésének eredete az ókorba nyúlik vissza. Az egyiptomi és görög kultúrában merült fel az emberi szervezet önmérgezésének kérdése. Abból indultak ki, hogy a bevitt táplálék rothadási folyamaton megy keresztül, ami mérgeket termel, és ez károsítja a szervezetet. Később, a 19. században a mikrobiológia és a biokémia megjelenése egy rövid időre alátámasztotta ezt az elméletet. A 20. század elejére az orvostudomány fejlődésével a méregtelenítés alapú megközelítés gyorsan megdőlt. Érdekesség, hogy az alternatív gyógyászat vonalán az elmélet még mindig tartja magát. Az orvostudomány szemszögéből a ma „méregtelenítésnek” nevezett módszereknek nincs tudományos alapjuk.