Honnan ered a teafaolaj? Mi köze a teához? Tényleg jó a pattanástól a körömgombáig mindenre?

A teafaolajat az ausztrál őslakosok régóta ismerik és használják. Azokat a tavakat, amelyeket teafák vesznek körül, gyógyhatásúaknak tartják. Ennek feltehetően az az oka, hogy a fákról lehulló levelekből a hatóanyagok beleoldódnak a vízbe.

A teafa nevének eredete még az 1770-es évekre vezethető vissza, amikor James Cook kapitány és legénysége a kontinensre érkezvén látta, hogy a bennszülöttek tea jellegű italt készítenek belőle. Innen adódhatott, hogy egyszerűen teafának keresztelték el, holott semmi köze ahhoz az italhoz, amit hagyományosan teaként fogyasztunk.

Az ausztrál teafa tulajdonképpen egy cserje, ami 6 méter magasra is megnőhet. Keskeny leveleivel alkalmazkodott a szárazsághoz. Olaja nem nevezhető illatosnak, inkább tömény, fűszeres, kámforos hatást kelt. Az érdeklődés középpontjába akkor került, amikor tudományos vizsgálatok is igazolták antibiotikus, gomba- és vírusölő hatását. Sok esetben az adott kategória gyógyszereivel is felveszi a versenyt. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a teafaolajjal szemben nem alakul ki rezisztencia, ami annyit jelent, hogy a kórokozók nem tudják megfejteni a teafaolaj titkát. Nem képesek ellenállóvá válni vele szemben. A teafaolaj hatására sérül a baktériumok sejtmembránja, és gátlódik a sejtlégzésük, ami a pusztulásukhoz vezet.

Az antibakteriális és gombaellenes hatású illóolajok közül a teafaolajnak a legszélesebb körű a bőrgyógyászati felhasználása. A teafaolajat használják akné, ekcéma, bőrfertőzések, herpesz, sebek, szemölcsök, égési sérülések, rovarcsípések és körömgombásodás esetén. Egyéb felhasználási területei a megfázás, torokfájás és fogínyfertőzések, az aranyér és a hüvelyi fertőzések. Szakkönyvek egyértelműen a teafaolaj külsőleges felhasználását javasolják, de számos bátor próbálkozó akad már, aki belsőlegesen is használja. Azt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy a tömény olaj a bőrön is maró hatású lehet, így használata körültekintést igényel. Bátran hígítható viszont más olajokkal, például olívaolajjal.

Nem szabad elfelejtkezni a teafaolaj szélesebb körű felhasználásáról sem. A természetes tisztítószerek korában a teafaolaj penészölő, fertőtlenítő hatását a háztartásban is ki lehet használni. Számos praktikát olvashatunk az interneten arról, hogy az ecet és a szódabikarbóna mellett pár csepp teafaolajjal mi mindent el tudunk érni a lakás takarítása során.

A teafaolaj érzékeny a levegő oxigénjére, a fényre és a magas hőmérsékletre. Ezért figyeljünk oda a tárolásra, ne hagyjuk lezáratlanul az üveget.