Fahéj már évszázadok óta  az emberiség szolgálatában áll. Süteményektől a kávéig mindenhová jut belőle. De bizonyított gyógyászati alkalmazása az elmúlt évtized kutatásainak eredménye.

Cukorbetegség problémája rohamosan növekszik. Ha igaz a fahéj hatása akkor a cukorbetegség diétájába hosszú távon is könnyen beilleszthető, mellékhatás nélküli eszközt kaptunk a természettől. 

Önmagában a fahéj por nem de annak vízoldékony kivonata, a magas MHCP (inzulinszerű hatásért felelős anyag) tartalma miatt a II. típusú diabetes terápia kiegészítő kezelésében jelentős szerepet játszhat. Fahéj származási helye alapján megkülönböztethetjük a Zeylanicumot (ceyloni) és a Cassia mint kínai fahéjat. Az előbbi gyógyászati felhasználása jobb eredményeket hozott. Fahéj ezen kívül még kiváló antioxidáns és a legújabb kutatások alapján csökkenti a koleszterinszintet is. E hármas hatása teszi igazi kincsé. Éljünk vele!

Fahéj kéreg és por. www.nutrilab.hu

Fahéj hatása: Igaz vagy nem igaz?

Vízoldékony fahéj kivonattal végzett vizsgálat:

Az elmúlt évtizedben jelentősen megnövekedett a fahéjjal végzett klinikai vizsgálatok száma. Sok estben kimutatták a fahéj vércukorszint csökkentő hatását  2-es típusú  cukorbetegségben, sok esetben viszont nem tudtak jelentős eredményt elérni.

Egy új vizsgálat szerint, amelyet a hannoveri egyetemen végeztek a vízoldékony fahéj kivonattal, amely nagy mennyiségben tartalmaz MHCP–t (fahéj inzulinszerű hatásért felelős összetevője) sikerült jelentős mértékben csökkenteni a betegek vércukorszintjét. Ez volt az első vizsgálat a vízoldékony fahéj kivonattal nyugati és nem ázsiai betegcsoporton. Kettős vak placebo kontrollált vizsgálatot végeztek el nem inzulin terápiás betegeken.

A cukorbetegek vagy szájon át szedhető gyógyszereket szedtek vagy diétáztak. A vizsgálat 4 hónapig tartott, napi 3 kapszulát fogyasztottak. A fahéj kapszula 112 mg vízoldékony fahéj kivonatot tartalmazott, ami megfelel 1 g fahéjnak. 10.3% a 3.4%-ban csökkent a plazma vércukor szintje a fahéj kapszulát fogyasztók és a placébót kapóknál, ami egy jelentős különbségnek számít.

Forrás:

European Journal of Clinical Investigation

Angol nyelvű cikk a fahéjjal végzett hannoveri egyetemi vizsgálatról itt.

Fahéj, nem csak fűszer

Az elmúlt évtized felmérései azt mutatják, hogy a cukorbetegek körében folyamatosan növekszik az igény, hogy a konvencionális (gyógyszeres) terápia mellett más, azt kiegészítő kezeléshez forduljanak.

Az egyik ilyen, gyógynövény a fahéj, melynek a tudományos vizsgálata az elmúlt időszakban számos kutatásnak célpontja.

Kínai és ceyloni fahéj kéreg www.nutrilab.hu

Fűszerként Magyarországon a kínai fahéjfa a Cinnamomum cassia (C. aromaticum) kérgét használják. Kicsit más aromájú, illatú és drágább a ceyloni fahéjfa, a Cinnamomum zeylanicum (C. verum). A két fűszert porított állapotban szinte lehetetlen megkülönböztetni, talán csak az igazán jó szimatúaknak sikerülhet. Az egészben lévő kéregdarabok viszont vastagságukban jelentősen különböznek. A ceyloni fahéj papírvékonyságú (0,2-0,8), míg a kínai 1-3 mm vastag.

A Cinnamomum fajok Dél-, Délkelet-Ázsiában honosak, a  Lauraceaa családba tartozó kistermetű, örökzöld fák, melyek levele kérge jellegzetes illatú. A kereskedelemben kapható drogok elsősorban Délkelet-Ázsiából, Japánból és Dél-Amerikából származnak

A 4. Európai. És a VII. magyar Gyógyszerkönyvben is e két növény, főként a C. zeylanicum drogjai hivatalosak.

Kumarin tartalom: Kínai fahéjfa kéreg 0,1-0,44% kumarint tartalma, a ceyloniban ez a vegyület csak nyomokban fordul elő.

Állatokon kimutatott májkárosító hatása miatt Európában több ország élelmiszer-biztonsági hivatala maximálta az egyes élelmiszerfajták kumarin tartalmát.

Fahéj alkalmazásának története:

Hogyan készült a fahéj régen? www.nutrilab.hu

Kínában 4000 évvel ezelőtt már gyógynövényként alkalmazták.  Az ókori Egyiptomban balzsamozáshoz. Izraelben, Mezopotámiában valamint az antik görög és római kultúrába rituális célra (pl. füstölőkben) alkalmazták. A középkori Európában távoli termőhelye miatt igen költséges volt beszerezni, ezért drága ajándéknak számított, és elsősorban orvosi célból használták megfázás ellen, emésztőrendszeri panaszok és női bajok esetén. Később fűszerként való elterjedése mellett gyógyászati alkalmazása háttérbe szorult. A 20. században kísérletesen elsősorban antibakteriális, fungisztatikus, görcsoldó, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatását igazolták.

A korszerű drogmonográfiák (a német E-bizottság és az Egészségügyi Világszervezet) mégis a „fűszer”funkcióval kapcsolatos célokra, étvágytalanság, emésztési panaszok, teltségérzet és puffadás kezelésére javasolják a fahéj alkalmazását napi 2-4g dózisban.

A 80-as évek végén jelentek meg a fahéj (porított drog vagy különböző fahéjkivonatok) vércukorszint-csökkentő hatására utaló első tudományos publikációk.

In vitro majd in vivo (állatkísérletes) modellekben több munkacsoport foglalkozott a fahéj vércukorszint csökkentő hatásával. Az utóbbi néhány évben több humán kísérletet is végeztek a drogporral és különböző kivonatokkal/ koncentrátumokkal. Egyes eredmények szerény, de mérhető javulást mutattak a vizsgált paraméterekben.

A vércukorszint csökkentő hatást kiváltó hatóanyagokról jelenleg csak feltételezések ismertek.

Összeállítást a Gyógyszerészet 52.606-607, 610-615.2008 számában megjelent:

Növényi szerek helye a mai gyógyszerkincsben:

„Lehet, hogy a fahéj több mint egyszerű fűszer?” cikk kivonata.