Habozzunk, vagy ne habozzunk? 

Mi is az a sokat hangoztatott SLS mentes kozmetikum? Kerüljük, vagy inkább vásároljuk őket? Valóban azzal teszünk jót a bőrünknek, ha ügyelünk arra, hogy minél kevesebb kerüljön rá? 

Megváltoztak az életkörülményeink: ahogy egyre távolodunk a patak vízétől, dédanyáink szappanfőző szerepét egyre inkább betölti a vegyipar, ami olyan hatékony megoldást keres a tisztálkodási szokásainkra, hogy közben az előállítási költségen is marad haszon. 

Ahhoz, hogy „habozzon” a samponunk, habfürdőnk, a borotvahab vagy a fogkrém, szükség van az emulgeáló szerekre. A hab egyrészt egyenletesen elteríti az anyagot, másrészt olyan „kis ügyes”, hogy a bőrön lévő zsírréteget az abban oldott piszokkal együtt apró cseppecskékké alakítja, amit a víz könnyen el tud távolítani. Ezeket a kis „segítőket” nevezik felületaktív anyagnak vagy tenzideknek. Anélkül, hogy belemennénk a kémiába, csak annyit jegyezzünk meg, hogy ezt a hatásukat úgy tudják elérni, hogy apoláros és poláros részük van, ami lehetővé teszi a lehetetlent – ebben az esetben nem a tűz és a víz, hanem a zsír és a víz összekapcsolását. E hatásuk nélkül a végtelenségig rázhatnánk az olaj és a víz elegyét, a végén makacsul ragaszkodnának a függetlenségükhöz. 

A vegyipar a megoldást évtizedek óta az SLS-ben (valamint hasonló típusú vegyületekben) találta meg, ugyanis olcsó és hatékony. Neve egy angol szó rövidítéséből a sodium lauryl sulfate-ból származik. Magyarul is megtaláljuk az elnevezést: nátrium lauril-szulfát. Köztudatban az SLS terjedt el, de a kettő teljesen ugyanazt jelöli. 

Egy kis személyes kitérőt hadd tegyek itt. Államvizsgás gyógyszerészként még emlékszem a nátrium-lauril-szulfáttal való első találkozásra. Ugyanis patikai alapanyag és a kénes sampon egyik összetevője. Az a sárga-tubusos-kinyomós kénszagú sampon – ha valakinek még nem írta fel a bőrgyógyász. A régi szép időkben patikákban készítették, sőt helyenként még most is készítik. Ez egy kiváló beavatási feladat ugyanis a nátrium -lauril szulfát kegyetlenül csípi a szemet, kaparja a torkot. Így a kénes sampon készítése közben jutott az ember eszébe számos szebbnél szebb gondolat. Nem kell megijedni, ez csak a készítőt fenyegeti, de a vegyi anyag hozza a papírformát. Belélegezve torokfájást, köhögést, bőrre és szembe jutva vörösödést és fájdalmat, lenyelve hányingert, hányást okoz. De kitubusolva és kis adagokban használva ezek a tulajdonságok nem jelentkeznek ilyen nagymértékben. A legelevenebb gyerek is több flakon elfogyasztása után jutna a mérgezésig, ami szinte lehetetlen küldetés. 

Végül is több évtized eltelt, és mostanra már az SLS-mentes termékek is megjelentek a piacon. Felmerül a kérdés: van-e értelme többet kifizetni, és ha igen, valóban SLS-mentes terméket kapunk-e? 

Számos vizsgálat indult annak felmérésére, milyen az SLS és társvegyületeinek mellékhatása. Amiben a vizsgálatok megegyeznek az az, hogy bőrirritáló hatás jelentkezhet. Egy órás meleg vízben való fürdőzés, teljes gőzzel és habbal, bizony sokat erősít annak esélyén, hogy a mellékhatás jelentkezik. Csecsemők, gyerekek bőrének egyáltalán nem való például a felnőtt tusfürdő. De a sérült bőrfelület vagy az ekcéma sem díjazza az SLS-t. 

Külön említést kell tenni a fogkrémekről, hiszen a habzásnak fogmosás közben is van jelentősége. Itt egyes vizsgálatokban az aftával találtak összefüggést. Az SLS-mentes fogkrémek használói körében ez a probléma kevésbé jelentkezett. 

Hogy honnan tudom, hogy SLS-t tartalmaz például a samponom? A kozmetikumok összetevőinek listája, az INCI (International Nomenclature of Cosmetic Ingredients) nem egy lány a faluból, hanem a kozmetikumokban felhasználható vegyi anyagok gyűjteménye, egységes kémiai nevekkel. Érdemes a flakonok, tubusok oldalát akár nagyítóval átbogarászni. Az EU-ban kötelező az összes összetevőt feltüntetni. De ha valami nagyon habzik, miközben mentesnek mondták, azonnal gyanakodhatunk. 

Végezetül, ha pénztárcánk engedi, akkor ne sajnáljuk a pénzt a kímélő szerekre, hacsak nem vagyunk meggyőződve arról, hogy bőrünk állapota egy rinocérosszal is versenyre kelhet. Törekedjünk a kemikáliák minimalizálására, de egyben tudatosítsuk azt is, hogy ezt a tökéletességig soha nem vihetjük, és főleg, ezek után ne bosszankodjunk, ha valami nem annyira habzik.